Meleg van a család szorong a peronon. Néhány perc múlva itthagyom a gyökereimet. Jobbról a anyósom, Hedda fújja kibírhatatlan szimfónia füstjét a szemembe, balról az apám és az anyám lát el ezer apró tanáccsal. Türelmetlenül, izzadtan nevetgélünk mindannyian. Apám váratlanul rám néz .
Ugye nem fogtok diszidálni ?
Baromság
Válaszolom zavartan.
Budapest 2011.10.29
Bogárdi Lászlóval 1982-ben ismerkedtem meg. Bogárdi volt aki megvette az elsô képem. Különös embernek bizonyult. Visszahúzodó de mégis roppant szociális. Nem sokat tudok róla. Mérnökként dolgozott a malmöi hajógyárban. Limhámban lakott egy villában,magyar feleségével. Állandóan veszekedtek. László soha sem volt otthon, csavargott. Ment amerre vitte a lába. Fotózott. Iszonyúan jó, fekete-fehér fotókat csinált. Halála után a malmôi muzeumra maradtak fényképei.
Egyszer megkérdeztem Lászlót:
- Hazajársz Magyarországra.
- Minek válaszolta. Nincs már nekem ott senkim.
- Csak bolyongok az utcán idegenül.
Bogárdi választott. Malmô utcáit járta, régi képeslapokat gyüjtött és fényképezett.