Vándorélet
Az ötvenes évek közepén születtem Magyarországon, Budapesten. 1979.-ben, megszakítva föiskolai tanulmányaim Szegeden, emigráltam Stockholmba. Azóta is Svédországban élek.
Ma is Magyarnak vallom magam. Az viszont kétségtelen, hogy hosszú svédországi tartózkodásom alatt magatartásom, értékrendem és személtiségem is megváltozott. Méghozzá alaposan. Talán úgy is mondhatnám az identitás mellékvágányára léptem.
A honvágy ára - Hemlängtans pris
Tegnap hallottam a rádióban egy tragikus riportot. Ami Osvaldo Perez Moreiráról szólt.
Osvaldo Perez Moreira 1976-ban emigrált Svédországba a chilei zavargások idején. A junta bukása után lehetôséget látott arra, hogy családjával hazatérjen szülôvárosába Szantiágóba.
Osvaldo, Svédországban kemény munkával összerakott pénzébôl, vállalkozásba kezdett a délamerikai fôvárosban.
Néhány hónap elteltével, be kellett látnia,hogy vasszorgalma ellenére, Szantiágói vállalkozása tönkrement.
Egy fillér nélkül tért vissza a család Svédországba, ahol Osvaldó vissztért a régi munkahelyére. A rémálom ellenére, egy félév múlva ismét ellenálhatatlan vágyat érzett arra, hogy visszatérjen Szantiágoba. Érezni a város jólismert pulzusát, hallani az ismerôs nyelvet. De hazatérése rövid idô elteltével ismét csalódásba torkollot.
Osvaldo 35 éven keresztül volt uton két hazája között. Nem tudott választani. Megrészegülve az utazástól, élte meg a megérkezés keserûségét. 2010 decemberében végérvényesen elhatározta magát.
Végetvetett életének.
Osvaldo Perez Moreira